A merítési módszer összehasonlítja a szilárd anyag levegőben mért tömegét azzal a látszólagos tömeggel, amelyet egy ismert sűrűségű folyadékba merítve kapunk. A felhajtóerő biztosítja a kapcsolatot a két mérési érték és a minta térfogata között.
A forrásban leírt egyszerűsített összefüggés szerint a minta sűrűsége megegyezik a folyadék sűrűségével, szorozva a levegőben mért értékkel, osztva a levegőben és merítéskor mért értékek közötti különbséggel. A módszer ezért attól függ, hogy mindkét körülmény között megbízható mérési eredményeket kapjunk.
A légbuborékok, a nem homogén minta, a folyadék hőmérséklete és az instabil mérőrendszer befolyásolhatják az eredményt. Gondosan készítse elő a mintát és a merítési berendezést, és a szükséges korrekciók figyelembevétele érdekében alkalmazza a megfelelő eljárást. A linkelt angol nyelvű tanulmány elmagyarázza az ISO 1183 szabvány hátterét, és kísérleti példákat ismertet a műanyagok esetében.
Eredeti angol nyelvű műszaki dokumentum (PDF)
Forrás: RADWAG műszaki cikk.










































































































